A XI. osztályos diákok közül néhányan először jártak a kincses városban, az egyetemen pedig mindenki most először. Mindenik karon újszerű élményekben volt részünk, házigazdáink, a dékánok és egyetemi oktatók pedig hasznos tanácsokkal láttak el.
Első állomásunk a Kémia és Vegyészmérnöki Kar volt, ahol az Emerson laboratóriumban fogadtak és egy gigantikus, ipari méretű kísérleti berendezést is megnézhettünk. Az egyetem bemutatása urán érdekes kísérleteket mutattak be. A földre öntött folyékony hidrogén és a víz alatti tüzijáték látványa feledtette a társasággal, hogy már rég ebédidő van.
A nap hátralévő részében meglátogattuk a Gyógyszerészeti Múzeumot. A Kolozsváron is dübörgő Zöld hét miatt nekünk már nem jutott magyar nyelvű tárlatvezetés, de értékeltük a román nyelvűt is. A tárlat érdekes és esztétikus volt, legizgalmasabb része ezúttal is a játék volt, amikor tapinthattuk, szagolhattuk és találgathattuk a régi idők gyógyászati szereit és felhasználási módjait. A robusztus orvosi eszközök látványa néha hátborzongató élmény volt, a mai orvosi technológiával összehasonlítva adta magát a felismerés: mára nagyot lépett az orvostudomány.
Kolozsvár zsúfolt utcáin tovább sétáltunk, hogy még nyitva találjuk a Botanikus kertet. Kíváncsiak voltunk, hogy a levélhullató október haygott-e nekünk itt látnivalót. Bár egyes részei a felújítás miatt le voltak zárva, a kert látványa és békéje így is szép élmény maradt.
A Házsongárdi temetőt se hagytuk ki, bár kirándulásunk első napján már alig birtuk a gyaloglást. Itt egyetlen feladatot kaptak a diákok, hogy találjanak egy olyan sírboltot vagy síremléket, amelyre közismert magyar személyiség neve van vésve. Dsida Jenő sírboltját egy rövidebb séta után meg is találtuk, a figyelmes keresők csoportja is hamar teljesítette a feladatot. Legközelebb érdemesebb lesz itt hosszabban is körbejárni.
Másnap reggel a Biológia és Geológia Karon folytattuk az egyetemlátogatást. Egykori diákunk vezetett körbe az épületben és hosszabban mesélt saját kutatásáról, amelyet egy alagsori kis laboratóriumban végez. Az osztály egyik csoportja a Közgazdaság és Gazdaságtudomány Karra rohant, a másik pedig a Jogtudományi Karra. Mindkét bemutató nagyon látványos és hasznos volt, a monumentális épületek és a bennük nyüzsgő egytemisták látványa izgalmas élmény volt a diákok számára. Utolsó egyetemi állomásaink a Pszichológia és Neveléstudományok Kar, valamint a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar voltak, ahová szintén csoportokra oszolva látogattunk el. Az Alkalmazott Pszichológia Karon szerencsénk volt megismerkedni az állatasszisztált terápiás módszerrel, az egyetem adjunktusa pedig Kangát, a kutyát is magával hozta, aki türelmesen hallgatta a bemutatót.
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépületét nem hagyhattuk ki, így rövid pihenés után újra gyülekeztünk a főépület előtt. Az előtér, az Aula Magna, valamint az udvar körbejárása után egy utolsó közös fotóra még volt egy kis erőnk, utána már a hazaútra gondoltunk.
Érdekes volt hallani az autóbuszban elhangzó felismeréseket, következtetéseket.
Kirándulásunk több szempontból is célt ért. Az egyetemi oktatók az anyanyelvi tanulás fontossága mellett kiemelték a továbbtanulás értelmét, a tanulás és kutatás szépségét, a diákélet dinamikáját, a felismerést, hogy a BBTE is nyújt olyan színvonalas képzést, mint bármelyik kölföldi egyetem.
Kirándulásunk nem valósulhatott volna meg a szülői közösség támogatása, valamint BBTE nagylelkű és nagyvonalú közreműködése nélkül.
Szervező osztályfőnökként hálás vagyok a segítő támogatásért.
Tóth Zita osztályfőnök és a XI.D
