Beszámoló a 2014-es országos informatika tantárgyversenyről

A verseny előtt izgatottan álltunk neki a felkészülésnek, tudva, hogy a lehető legnagyobb erőbedobással kell dolgozzunk azon, hogy minél jobb eredményeket érjünk majd el. Az előző évek feladatai, az Interneten közétett megoldások, kiapadhatatlan forrást képeztek a tanuláshoz és bár a verseny egyéni, próbáltunk egymástól minél többet tanulni a rendelkezésre álló idő alatt. A két hét felkészülés után nem maradt más hátra, indulnunk kellett. Az egész éjszakás vonatozás után meg is érkeztünk a tulipánok városába (ahogyan a megnyitón a helyi polgármester nevezte PiteÚti-et), és elfoglaltuk szálláshelyünket egy helyi iskola bentlakásában. Ideiglenes lakóhelyünket Szeben megyei diákokkal osztottuk meg, akik a nyelvi különbségek ellenére nagyon barátságosak voltak. A két napos verseny mindkét napján négy óra állt rendelkezésünkre három feladat megoldásához. A nehéz feladatok ellenére mindenki jól teljesített és végül két bronzéremmel sikerült iskolánk jó hírét öregbíteni. A verseny megnevezés ellenére egyáltalán nem a versengés, egymás elnyomása volt az uralkodó elv, hanem épp ellenkezőleg: mindenki megpróbált a lehető legtöbbet kihozni magából, de ugyanakkor segíteni másoknak is. Például mindkét nap a verseny után megbeszéltük a feladatokat, mindenki elmondta a saját megoldását, és kijavítottuk egymás hibáit, mindezt nem csak egymás között, hanem szebeni "ellenfeleinkkel" is. A versenyek között szakítottunk időt a városközpont meglátogatására is, ahol megbeszélhettük a nap eseményeit egy-egy pótvacsora elfogyasztása mellett. A díjátadó után felemelő érzés volt, ha nem is dobogós helyezéssel, de két bronzéremmel hazatérni, amelyeket Molnár Roland és Kurkó Mihály-Zsolt kapott és ez ösztönöz arra, hogy a jövőben még nagyobb erőbedobással, több felkészüléssel újra és újra megpróbáljuk túllépni a saját határainkat a céljaink elérése érdekében. Hazafele a vonaton úgy éreztük, hogy ez az esemény egyáltalán nem volt hiábavaló, mind tanultunk valamit egymástól és a saját hibáinkból. Mindezért köszönet illeti felkészítő tanárainkat, Csonta Ildikót és Demeter István-Hunort, akik nélkül ezt nem érhettük volna el. Reméljük, hogy az elkövetkezendő években is ugyanilyen élményekkel sikerül majd gazdagodni azoknak, akik iskolánkból részt vesznek az országos informatika olimpiászon, remélhetőleg még több sikerrel, és hogy ők is látják majd az értelmét annak az időnek és munkának, amelyet a gyakorlásba fektettek. Molnár Roland, X.E 2014.04.09.