A más években vidám tavaszi megújulást ígérő március hónap az idén lesújtó gyászhírt hozott: A Márton Áron Főgimnázium munkaközössége mély megrendüléssel értesült iskolánk 1951-ben végzett jeles tanítványa, későbbi kiváló tanára és hosszú ideig igazgatója, Eigel Ernő 1932-2021) elhunytáról.
Évtizedeken át meghatározó szerepet töltött be intézményünk életében,szellemi öröksége máig érezteti jótékony hatását.Nagyszerű pedagógus, tehetséges matematikus, kiemelkedő vezető, lenyűgöző személyiség és felejthetetlen Ember volt, akire mindannyian hálával és szeretettel emlékezünk, mint vitathatatlan, egyesítő példaképre. őszinte részvéttel osztozunk a gyászoló családtagok fájdalmában, emlékét megőrizzük!”
A kiváló pedagógus és maradandó művet alkotó igazgató 2021 március 12-én hunyt el Gyulán, majd végakaratának megfelelően Csíkszeredában talált végső nyugalomra március 26-án,a méltóságteljes temetési szertartás befejeztével.Már akkor elhatároztuk, hogy az ősz folyamán emléktáblát állítunk és emlékünnepséget szervezünk a tiszteletére szeretett iskolája falai között,ahol hosszú élete nagyobbik része lefolyt.Ez a terv 2021 november 26-án valósult meg,de ezt megelőzően meg kell említenünk még két kapcsolódó fontos eseményt: november 18-án a földszinti előcsarnokban a nagy előd életét és művét bemutató kiállítást adtunk át, 23-án pedig a matematika katedra tanárainak szervezésében 99 diák részvételével lezajlott az Eigel Ernő Matematika Emlékverseny első, de remélhetőleg hagyományteremtő kiadása, amelynek eredményhirdetésére és díjazására az emlékhét főeseményén került sor.A tulajdonképpeni megemlékezést 2021 november 26-án ,13 órai kezdettel rendeztük meg,a díszteremben Borsodi László magyartanár vezette le az ünnepséget, amelynek első részében ünnepi beszédek és komolyzenei művek hangzottak el,felváltva.Péter Csaba zenetanár és Péter Balázs, a Nagy István Művészeti Középiskola VIII. osztályos tanulója az alábbi klasszikus darabokat szólaltatták meg zongorán és hegedűn:
1. Georg Fridrich Handel: Sarabande
2. Johann Sebastian Bach: Arioso
3. Fritz Kreisler: Preludium
4. Giulio Caccini: Ave Maria
5. Pietro Mascagni: Intermezzo sinfonico (Cavalleria Rusticana)
6. Bartók Béla: Este a székelyeknél
Az ünnepi beszédek sorát Varga László igazgató nyitotta meg,őt András Szilárd,a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára,Demeter Levente megyei főtanfelügyelő, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Korodi Attila, Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármestere követte, ki-ki a saját perspektívájából értékelve a legendás hírű tanár és vezető életművét.A megemlékezés egyik fénypontja volt,amikor a polgármester úr a csíkszeredai önkormányzat nevében átadta az igazgatónak, mint az iskola törvényes képviselőjének az Eigel Ernő tanár-igazgató számára odaítélt posztumusz Pro Urbe díjat az iskola, a város és a régió fejlődésében szerzett érdemei elismeréseképpen(a díj a családtagokkal történt egyeztetések értelmében az iskolában marad megőrzésre).Ezután a Márton Áron Főgimnázium jelenlegi matematikatanárai közül Csapó Hajnalka és Tamási Csaba méltatták elődük pedagógusi és vezetői tevékenységét, idézték fel lenyűgöző személyiségét ,máig tartó hatását.
A rendezvény második részében zajlott le a már említett I. Eigel Ernő Matematika Emlékverseny nyerteseinek díjazása, amelyet iskolánk matematikatanárai, Csapó Hajnalka és Zsombori Gabriella bonyolítottak le, a könyvjutalmat az igazgató és az aligazgató adták át.A versenyen 99 tanuló vett részt, a 26 díjazott névsora: Angi Szilamér 11.E, Antal Hunor 9.F, Bencze Apor 11.E, Benedek Márton 10.E, Bodor Dávid 9.F, Bota Ákos 9.F, Bőjte Sámuel 10.F, Csedő Áron10.E, Csibi Ágnes 9.C, Domokos Márk-Zoltán 9.F, Fekete Tamara 11.E, Gál Fanni 11.E, Izsák Adél 10.F, Jánó Róbert 12.E, Lázár Róbert-Venczel 12.E, Mihály Hunor 9.C, Pál Zsombor 9.C, Péter Gellért 11.F, Péterfi Áron-Emánuel 11. F, Sándor Ákos 9.F, Simon Bálint 10.E, Szőke Balázs 12.F,Tamás László 9.F, Țepuc Tünde 9.E, Urkon Karola 10.E és Vitos Viktória 9. E.
Emlékünnepségünk utolsó mozzanataként felcsendültBartók Béla: Este a székelyeknél című alkotása, miközben iskolánk igazgatója és aligazgatója a díszterem panteonjában leleplezték az Eigel Ernő tanár-igazgató emlékére állított emléktáblát.Az emléktáblát megszentelte és imát mondott Sárközi Sándor piarista atya.
A rendezvényt a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány és a Márton Áron Főgimnázium vezetősége valósította meg a munkaközösség hozzájárulásával, főtámogatója pedig-az iskola pályázata alapján-Csíkszereda Helyi Tanácsa és Polgármesteri Hivatala volt.További részletek és referenciák az alábbi linkeken olvashatóak:
https://hargitanepe.ro/eigel-ernore-emlekeztek/
Beszámolónk végén teljes terjedelmében közöljük Varga László igazgató ünnepi beszédét:
Tisztelt meghívottak, kedves kollegák,szeretett diákjaink!
Az idén három súlyos, pótolhatatlan veszteség érte a Márton Áron Főgimnázium tantestületét:Eigel Ernő matematikatanár, volt igazgatónk március 12-én hunyt el, Kristó Boróka magyartanárnő július 17-én, idősebb Borsodi László biológiatanár pedig július 25-én követte őt a láthatatlan ,örök iskolába.A hármas gyász feletti fájdalmunkban most Áprily Lajos gyönyörű soraival teszünk panaszt a kíméletlen 2021-es esztendőnek:
“Menj,karmos év.Menj,balsorsot hozó.
Mélyre zuhanj az elmúlás ködében.
Utánad nézek sújtottan, sötéten
s búcsúm egyetlen szó: Ragadozó!”
Kedves hallgatóság,
Eigel Ernő tanár urat egészen különleges kapcsolat fűzte a csíkszeredai gimnáziumhoz:”Ez az iskola a sorsommá vált” vallotta 73 évesen, a 2005-ben megjelent önéletrajzi visszaemlékezése címében, amely Váli Éva:Közös nevezőnk-Mozaikkockák egy iskola életéből 1945-1990 című könyvében jelent meg.Valóban, életpályája teljesen összefonódott ezzel az intézménnyel, amelynek utolsó fél évszázados történetét lehetetlen megérteni,elmesélni az ő életművének ismerete nélkül. Ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni a tíz évvel később lejegyzett mondatait:“Tizenegy évesen, elsős gimnazistaként léptem be először az épületbe. Akkor alig tudtam bemenni, nehezen értem fel a főkapu kilincsét, és a kisebb-nagyobb megszakításokat sohasem tekintve lényegesnek, folytonosan szeredai diáknak tartottam magam. 62 évesen léptem ki belőle, és bevallom, nehéz szívvel tettem be magam mögött ugyanazt a kaput.”(Az idézet forrása:A pedagógusi pálya sokismeretlenes egyenletéről– Borsodi L. László beszélgetése Eigel Ernő matematikatanárral című írás, a Székelyföld folyóirat 2014.februári számából).Minden írásában,interjújában kifejezte őszinte háláját egykori tanárai, nevelői iránt-de most, hogy ragyogó életútja lezárult, hadd mondjuk ki végre, hogy ő sokkal többet adott szeretett alma máterének, mint amennyit kapott tőle. Eigel Ernő csodálatos pedagógus és karizmatikus vezető volt.Igazából nem a termetével emelkedett ki az emberek közül, mint a fennmaradt fotókon,hanem szellemi alkatával:vidékünkön kétségtelenül ő volt a legnagyobb formátumú pedagógus abban a korban.Számunkra, akik még személyesen ismertük, ő testesítette meg a tanári hivatás méltóságát,mégpedig minden tekintetben:tudásban,tehetségben,szorgalomban, munkabírásban, életvitelben.És mindenekelőtt:hitben, a pedagógiai hitben,Németh László értelmezésében,miszerint az emberek taníthatóak és nevelhetőek.Hatalmas általános műveltség, széles látókör,logikus gondolkodás, káprázátos józanság,robusztus memória,csillogó beszédkészség jellemezte -érthető, ha mindannyian felnéztünk rá, átvitt értelemben is.Tekintélye magától értetődő, természetes tekintély volt, nem a helyzetéből, erejéből vagy vezetői hatalmából adódott:mindenki mélyen tisztelte, de félni nem féltek tőle,mint sok más tanártól akkoriban.Intellektuális és morális tekintélyén túlmenően,Eigel Ernő szeretetreméltó,jó humorú, kiegyensúlyozott, pozitív energiákat sugárzó ember volt, aki rendkívüli kedvességgel,mindig mosolyogva,teljes odaadással,figyelme tökéletes összpontosításával fordult mindenkihez, akivel beszélt.Nem volt ellenére, hogy Ernő bácsinak szólítsák, pedig mindenki tudta és érezte, hogy itt köztünk tulajdonképpen ő a Mester,nagybetűvel írva, a Mester,még ha mindig közvetlen és kedélyes is a tanítványokkal és a kollegákkal.Szakmai hitelessége vitán felül állt.Nemcsak disztingváltság volt benne, sokan egyenesen kiválasztott tanárnak, igazgatónak éreztük , érzékeltük őt, a sok-sok tovatűnt szürke hétköznapon, és most visszaemlékezve, az idő távlatából még inkább.Kitüntetés volt és boldogság,amikor magához,a csapatába hívott és megajándékozott a bizalmával.
Kedves egybegyűlt emlékezők,
sokan tudják,hogy Eigel Ernő első igazgatása alatt,főleg neki köszönhetően ünnepelték meg a csíki emberek iskolánk alapításának háromszáz éves jubileumát.Éppen három évvel ezelőtt, 2018 őszén tartottuk meg itt a díszteremben az 1968-as, ahogy akkor mondták, tricentenáriumi iskolai ünnepség 50. évfordulójának tiszteletére rendezett megemlékezést, amelynek fénypontja az ő,mint akkkori igazgató felszólalása volt.Felejthetetlen mozzanat.Akkor a sors megadott neki ,illetve nekünk egy kivételes, kegyelmi pillanatot- ötven év után együtt ünnepelhettük őt és egykori munkatársait,az értékekkel együtt, amelyet egész életükben képviseltek és aztán ránk hagytak örökségül.Sajnos, két évvel később, 2020-ban a gondviselés nem engedte meg ugyanezt a névadás 30. évfordulójával kapcsolatban, amelyet már nem lehetett megtartani a világjárvány miatt.Pedig itt kellett volna lennie köztünk akkor is, hiszen abban a történetben is ő volt a főszereplő:az ő második igazgatása alatt, 1990 és 1994 között született újjá a csíkszeredai gimnázium,akkor vette fel Márton Áron püspök nevét,szerezte vissza magyar tanítási nyelvét és indult el egy új fejlődési pályán a politikai rendszerváltást követő megdöbbentő zűrzavarban.Hiába készültünk,hiába határoztuk el jó előre, hogy még egyszer nyilvánosan megköszönjük e nagyszerű személyiségnek, amit értünk, az iskolánkért,a székely gyermekek és fiatalemberek ezreiért,a népünk boldogulásáért tett.Utókor lettünk,sajnos, és ma már csak emléktáblát avathatunk a tiszteletére, törleszteni valamit a nagy tartozásból.
Tisztelt hallgatóság,kedves barátaink,
befejezésül,itt és most, Eigel Ernő Tanár Úr gazdag hagyatékából három összetevőt emelnék ki. Tizenhat évig volt igazgató, vezetése alatt a csíkszeredai gimnázium sikeresen kapcsolta össze az oktatás minőségét a hozzáférhetőséggel és egy olyan sajátos érdemalapú (meritokratikus) elitképzést valósított meg, amely a tudományos szempontból legjobb színvonalú képzést ötvözte a legtehetségesebb tanulók kiválasztásával és támogatásával,az ”Esélyt és minőséget annak, aki megérdemli” szabály jegyében.A helyi közösség a mai napig büszke erre a modellre, amelyet legitimnek ismert el, hiszen az eredmények önmagukért beszéltek:az ország egyik élenjáró középiskoláját sikerült itt kialakítani abban a nehéz, bonyolult történelmi időszakban.Nekünk, utódoknak, ezt a mércét, ezt a teljesítményt, ezt a küldetést kell folytatnunk és fenntartanunk.
A második összetevő a tanár –diák viszonyra és a tanítás-nevelés magasabb értelmére vonatkozik,arra,hogy a tanári igényesség sosem jelenthet öncélúságot,érzéketlenséget, gépiességet a tanulókkal való közös munkában.A pedagógiai felelősséget többre kell becsülni a törékeny,változó tananyagnál, ezt üzenik nekünk Eigel Ernő hátrahagyott gondolatai.Idézzük csak őt magát: „Ha a tanári szívekből hiányoznak az ideálok, eszmények, akkor a tanítványok közömbösek maradnak minden nemes emberi érzés iránt”
„...a napi leckékben előforduló-az akkor annyira fontosnak tulajdonított –tudományos ismeretekből az évtizedek jóformán mindent elkoptatnak, pedig többnyire erről szól a mindenkori iskola.Ezért fontos mindaz, amit ezen felül ad, ha ad.”
„...a pusztán pragmatikus lélek kong az ürességtől, sivár, örömtelen, az anyagi lététől függetlenül boldogtalan.”
Végül a harmadik összetevő a folytonosság, a kötelesség és a példamutatás.Meg kell említenünk, hogy a Tanár Úr 1994-ben bekövetkezett nyugdíjazása után sem szakadt el teljesen az iskolától:támogatta a Márton Áron Alapítványt, amelynek ő volt az alapító elnöke,rendszeresen hazajárt az érettségi találkozókra és más rendezvényeinkre , 2000 júniusában pedig megalapította a róla elnevezett díjat a matematikában legtehetségesebb diákok megjutalmazasára, amely azóta már 22 alkalommal került kiosztásra a kicsengetési és a tanévzáró ünnepségeken.ő így fogta fel a lojalitást és a hűséget.A temetésével kapcsolatos végakarata volt az utolsó tudatos gesztusa, amellyel a szőlőföldhöz való ragaszkodását,a sajátjának vallott szűkebb közösséghez való tartozását fejezte ki.Ahogy a költő megfogalmazta:
„Már jött a vég a szívben és erekben,
de a lélekben még egy vágy maradt:
Otthon pihenni, vén fenyők alatt,
a hazahívó, régi rengetegben.”
(Áprily Lajos:Ábel és a rengeteg)
Kedves Eigel Tanár Úr, legyen az emléked örök, legyen az emléked áldott!
Fotóalbum: https://photos.app.goo.gl/hTVg5i1v4hNJSPTK6
Varga László
Július 25-én, 26-án, 29-én és 30-án 9 és 13 óra között szeretettel várjuk azon diákokat, akik felvételt nyertek iskolánk IX. osztályaiba.
.png)
Augusztus 26-29 között kémia táborra kerül sor, melyet iskolánkban szerveznek a Csíkszereda Városháza és a Márton Áron Egyesület támogatásában.