Első állomásunk Verespatak volt, az aranyhegyeiről és a római bányáiról híres hely. Le is ereszkedtünk több mint 100 lépcsőfokon lépkedve a mélységekig, hogy megnézzük, hol keresték az aranyat és milyen technikákat alkalmaztak a bányászok.
A bányavidék ma békés, mintha megállt volna az élet. Következő állomásunk Abrudbánya volt. Kis város, már csak tucatnyi magyar lakosa van, de valamennyien lelkes megmentői a egykori magyar értékeknek. Vezetőnk is közéjük tartozik. A különböző fekekezetű templomok egymás mellett állnak, mindegyik ajtaja nyitva áll a csak pár lelket számláló hívei előtt. Egyik diák meg is szólaltathatta a református templom híres orgonáját. A város felújított utcái és főtere a horvát városok hangulatát idézik.
Kirándulásunk második napját Gyulafehérváron töltöttük. A Székesegyház részletes bemutatása és körbejárása során lelkileg is töltekezhettünk. Az érsekséget is megtekinthettük, Márton Áron dolgozószobája különleges élmény volt mindannyiunknak. Névadónk ülőszobra békésen, a rá jellemző szerénységgel várja a látogatókat.
Utolsó állomásunk a híres Apulum porcelángyárban volt. Megnézhettük a porcelángyártás folyamatát, gyártósorokat, a robotizált technológiát és a manuális módszereket is. Mindannyian egy-egy ajándékcsészével távoztunk.
Nincs tökéletes kirándulás, de mindenkinek adott valamit ez az út, amire örömmel visszaemlékszik, ami formálta a szemleletét.
A kirándulás szervezői Tóth Zita és Szatmáry Annamária osztályfőnökök.