Miklós József emlékünnepség

A rendezvényen az intézmény munkatársaival együtt emlékeztek a volt és jelenlegi diákok, valamint a hajdani barátok is. Felszólalt dr. Markó Ilona, iskolánk igazgatónője, Lászlófy Pál fizikatanár, iskolánk volt igazgatója, Székedi Ferenc újságíró, szerkesztő, Aczél Péter László egykori hokista, sportújságíró, Köllő Ferenc zenetanár, Borsodi L. László költő, tanár, valamint fr. Timár Sándor Asztrik ferences szerzetes. A visszaemlékezésekből kirajzolódott Miklós József igényes és szigorú magatartása, lenyűgöző lexikális tudása, széleskörű kulturális tájékozottsága.

Miklós József önéletrajzából, Nyelves világ című posztumusz kötetéből, Szubjektív útinaplójából, kéziratban maradt szöveggyűjteményéből, a Tanmókákból az iskola tanulói olvastak fel. Elhangzott a tanár úr Adj erőt nekem című költeménye is.

„Csíkban nyelvi tanulmányokat is folytattam, megtanultam csíkiul. Az itteni székelység éppen területi elzártsága miatt sajátos nyelvjárást alakított ki, amely merőben különbözött a farkaslaki őző nyelvjárástól, de az irodalmi nyelvtől is. (…) Új igék is gazdagították addigi tudásomat: a patak kidollad, ha rétegesen fagy meg, a főtt pityóka megkön, ha nem fogyasztják el frissen, aki valamit figyelmesen néz, az vigyázkodik, a követ hanyítják, valakit pufán vágnak. A hokivilág még több újdonságot tartogatott, igaz, ezen a területen nagyon járatlan voltam: a jégen csúszkáló iszánkodik, a korcsolyázó gilicsezik, a szórakozásból hokizó ember bigézik, a jégen nagy köröket leíró bógenezik, a gyengén korcsolyázó játékos büklög a jégen, a gyorsan támadó csapat rittyenti a játékot.” (részlet a Nyelves világ c. kötetből)

Székedi Ferenc beszédéből idézzük: „A korabeli sajtóba való belekóstolás azonban nem maradt Miklós József számára tanulság nélkül, és az elkövetkező években jól érződik, különösképpen az útirajzaiban, hogy a lexikális adatok mellett személyes benyomások alapján, jóval hitelesebben és olvasóközelben próbálja negfogalmazni mondanivalóját. Hogyha a mai világban élne, az okostelefonokon bárki által, bárhonnan elérhető bármiféle adat korában, biztos vagyok benne, hogy világbolyongásaiban ezt a személyes vonalat erősítené, és nagyon csóválná a fejét, hogy a tömegkommunikációban az értelmesség szintjei milyen hihetetlen mértékben zuhantak alá.”

Miklós József 1940-2003